Nemrég volt az első mosható betét workshopunk egy budapesti műhelyben. Lelkesen és izgatott hangulatban érkeztek a tanulók, de én is nagyon izgultam. Ám ahogy ez lenni szokott, ha pár nő összejön és csacsogni kezd, hamar feloldódtunk és úgy dolgoztunk együtt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Azt hiszem, már maga a darab, amit varrtunk, teremt egyfajta intim, meghitt légkört, hiszen mosható betétet nem mindenki használ (még! na de dolgozunk rajta).
A célom az volt, hogy meg tudjam tanítani a mosható betét felépítését és rétegeit; a varrás folyamatát és azokat az apró fogásokat, amikkel szép is lesz a varrott darab. Volt olyan résztvevő, aki még sosem használt eddig ilyen betétet, így igazán belelkesedhettem és onthattam magamból az információkat a tapasztalatainkról. Remélem, nem volt túl sok egyszerre… Beszélgettünk a tisztításáról és tárolásáról is, és sok olyan aggályról, amik jogosan merülnek fel a használata során, pl hogyan cseréli ki az ember lánya a munkahelyén?
Legnagyobb félelmem az volt, hogy mi lesz, ha olyan valaki érkezik, aki nem tud varrni? Féltem, hogyan tudok neki segíteni, hogy ne helyette varrjam meg (sokgyerekes anyaként hajlamos vagyok kivenni más kezéből a feladatot), hanem ő is azzal az élménnyel menjen haza, hogy tanult és létrehozott valamit. A félelmem nem volt alaptalan, mert érkezett egy csudahelyes fiatal lány, aki még sosem ült varrógépnél, viszont messze elszállt minden aggodalmam, amikor alig pár perc múltán gyönyörűen végigvarrta a gyakorlásra előrajzolt hullámvonalaimat… én csak ámultam rajta egész este, nem is tudom, melyikünk volt jobban meglepve? Gyönyörűen megvarrt saját betétekkel ment haza, és azzal az elhatározással, hogy vesz egy varrógépet. Megtérítettem.
Más is érkezett kevés varrós tapasztalattal, de azt hiszem, olyan önbizalmat kaptam az abszolut kezdő leányzó után, hogy simán átragasztottam a magabiztosságot mindenkire a csoportban. Mindenki lelkesen és kitartóan dolgozott ezen a nem könnyű darabon, olyan jó volt nézni őket…
Mindenki kapott egy kis csomagot, amiben két mosható betét elkészítéséhez szükséges alapanyag és a kivágott szabásminta volt, amit a jövőben is tud majd használni. Mindenki el tudta készíteni a betervezett kettő betétet, sőt aki nagyon belejött és volt még ideje rá, kapott plusz anyagot egy harmadikhoz is.
Azt érzem, mindannyian tanultunk egymástól ezen az estén. Nem csak a zerowaste életmódról meg az intim betétekről cseréltünk tapasztalatokat, hanem az élet nagy dolgai is szóbakerültek, a gyerekneveléstől a terveinkig – ahogy az a nők közt lenni szokott. Én megtanultam, hogyan tudom előcsalogatni valakiből a rejtett varrótehetséget, és hogyan adhatok magamból és a kevéske tapasztalatomból is értékes tudást. Megtanítottam, hogy ami elromlik, helyrehozható, a bontó az egyik legjobb barátunk tud lenni, és bármilyen kacifántosra sikeredett varrás nevetve kijavítható. Nagyon jó este volt, feltöltő. Egy ilyenfajta fonó-hangulat minden hétre kellene, mindenkinek… egy fárasztó munkanap és rohanás után jólesik ellazulni, beszélgetni meghitten egy kis műhelyben, miközben igazán aktív teremtő munka is folyik a kezünk alatt. És egy újfajta élet felé tettünk egy lépést, mert ugye kis lépés az embernek ez is, de nagy lépés az emberiségnek.
